Zéhatvanas zónázó személy

Múlthéten egyik reggel, mikor a köd szinte rátelepedett a városra, egy nagyon öreg vonat jött a szokásos motorvonat helyett. Az orromig sem láttam, a vonat fényeit is csak akkor vettem észre, mikor már majdnem az állomásra ért. Nem tudtam kinyitni az ajtaját, hiába rántottam meg erősen, meg sem mozdult. Aztán egy idősebb férfi jött oda, lenyomta a kilincset, és könnyedén nyitotta ki. Megköszöntem neki, majd felpattantam. Sötét volt, és hideg a vonaton. Mit is várhatna az ember egy hétfő reggel, 05:39-kor? Ha már kint megfagyunk, miért is lenne bent melegebb?

 

Aznap reggel a vonat, az agyhullámaimmal zakatolt együtt, a cél felé. Miért olyan nehéz kinyitni az ajtókat? Miért van az, hogy valaki olyan könnyebben tudja, és valaki hosszas próbálkozás után sem?

Kell a kilincs, és igazából rájöttem, hogy nem lehet rángatni. A legtöbben csak akkor jönnek erre rá, ha elég sokáig próbálkoztak ezzel.

Ha egy emberi lény szíve kúszik oda hozzád a ködben, az nem azért van, hogy erőszakkal betörj rajta. Lehet, régóta vársz már rá, végre ott van, nem fogja megoldani minden problémádat.

Sőt, lehet, hogy pont újakat fog adni, és meg kell ismerned az a sötét dolgot, ami benne van. Ha végigsétálsz rajta, lehet, hogy egyszer meleg lesz, vagy pont te fogod bekapcsolni a fűtést .                                                                                                  

Nem lehet elkerülni, hogy hidegben legyünk. Nem szabadulhatunk tőle, és azt sem tudhatjuk, hogy milyen hosszú egy-egy vonat. Egy dolog biztos, minden vonat vinni fog valahová, csak tudnod kell kinyitni az ajtaját. Sokszor elgondolkozom mikor és hol jön az új ötlet vagy írás varázsa. Talán ehhez hasonlít a legjobban a vonat, hiszen csak rajtad múlik, hogy ami benned van, az ki tud- e szabadulni vagy benned marad. Milyen hétköznapi dolog ez, bárki bármikor utazhat vonattal és a valóságban az ezzel járó bakik milyen jó példák egy-egy hibára az életünkben. Hibázunk, szinte folyamatosan és miért gondolom ezt, mert nem merünk sodródni, pedig talán néha ez a legegyszerűbb dolog az életben.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Nőmosolya Facebook-oldalához, hogy láthasd a friss posztokat!