Csak elég ránéznem a nagymamámra hogy lássam milyen nehéz huzamosabb ideig nőnek lenni

Ő 72 éve csinálja, és még ma is sugárzik belőle az erő. Előző cikkünk folytatása.

Én még csak 18 éve gyakorlom ezt, szóval még nem nagy teher.

Csak akkor, ha egy fiú nem férfi eléggé ahhoz, hogy elhívjon, vagy bevallja, hogy csak azért mondja el naponta, hogy szép vagyok és ölelget meg, mert ő „így barátkozik”, na akkor van elegem a női létből.

Amikor nem tudod, mit érezhet a másik, de tudnod kéne, hiszen nő vagy, és te valahogy mégsem akarod tudni. Mikor néha mégsem vagy olyan érzelmes, mint kéne, nem ugrasz valaki nyakába naponta többször, így nem hiszik el, hogy szeretsz. Mikor pedig sírnál, akkor már túl érzékeny vagy.

15050144_1250371441692129_251648147_n

 

Azt várod, hogy kibontsanak, de még te sem tudod, mit találnának belül, mi azt hisszük ők segítenek majd megtalálni, megmondani minek is kéne ott lennie. Az is mikor tőlünk várnák, hogy legyen két emberre elég a szívünk, oda kell adnunk a mi részünket, hogy elvigyék, és ne maradjon semmink.

Az mikor el tudnánk mondani, de mégsem akarjuk, ne legyen másnak is rossz, ne érezze át az ürességet. Amikor sosem gondolnánk, hogy a lelket bizony ellopni is lehet, márpedig bármilyen mágia nélkül, és nekünk újra kell építenünk, magunktól.

Ez az életünk része, de nagyon nehéz, hiszen minden férfiban a hiányzó felünket keressük, és ha szerencsénk van és a sors is úgy akarja, akkor megtaláljuk. Sosem lehet tudni, hol és mikor, ezért én mindig azt mondom:

„Csak sodródjunk…”,

hiszen egyszer csak összefutunk az igazival.

Vörös Júlia és Molnár Zsófi

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Nőmosolya Facebook-oldalához, hogy láthasd a friss posztokat!