Kategória: Napló

Érettségi,mindenhonnan

Mivel ketten vagyunk, ezért most pár napot olvashatok két különböző szempontból. Ezúton is szeretném megragadni a lehetőséget és gratulálni Zsófinak, hogy elballagott a gimnáziumból! Sok sikert az érettségihez,és a továbbiakban!

Én csak jövőre érettségizem, szóval ez volt az utolsó érettségi szünetem. Mivel volt 3 nap lehetőségem pihenni, így meglátogattam a nagypapámat.

Mindezek ellenére végig követtem az eseményeket és remélem jövőre nekünk sem lesz nehezebb!

(Bár mindennap izgultam egy kicsit a barátaimért, akik idén kerültek sorra!

Megérett a…….

Nem is tudom mitől féltem  annyira az utóbbi hónapokban,hisz igazából az érettségi,úgy tapasztaltam,hogy a világ legmókásabb dolga.

Amikor a kezdés előtt fél órával már ott...

Olvasd tovább

Emberkert

-Fuj,mint az állatok-csapta be a mosdó ajtaját Anita-miért kell itt cigizni?

-Teljesen egyetértettem vele, de nem szóltam semmit, csak utánasiettem a folyosón, és a füst csípte a szemem.Igazából nem tudom mennyire normális, hogy a harmadikon csak úgy tudok elmenni a mosdóba, hogy ha nincs nálam cigi,még rám néznek csúnyán.Talán mondhatnám,hogy semennyire, de ebben a világban,főleg az iskolai lánymosdókban nincsenek már szabályok.

Nevetve mondtam Anitának, hogy:-Nem,rosszabbak-mire ő is nevetett.Én pedig komolyan mondtam.Az állatok nem szegnek szabályok,mivel eléjük senki nem is állít ilyeneket.Vajon mi emberek is csak azért csináljuk,hogy még véletlen se feleljünk akárki elvárásainak?

Egy hatalmas légtérbe eresztett sokféle  lélek, ami épp ker...

Olvasd tovább

Áramkör megszakítva

Beszélgetünk, vagy csak kicserélünk pár infót?-kérdeztem, mert már tényleg megelégeltem,hogy üres szavakkal dobálózás az egész,miközben mindketten az igazságot akarjuk hallani.

-Látszott,hogy elakadt,de mint mindig,most is hamar összeszedte magát-beszélgetünk, persze-válaszolta.Én pedig komolyan eltűnődtem,hogy komolyan gondolta-e,vagy tudja-e,hogy én mire gondoltam.Annyiszor eszembe jutott már,hogy van-e fogalma arról,hogy mit vált ki belőlem, vagy hogy  érzi-e esetleg a töredékét annak,amit ő tesz velem.

Nem akarom  tudni az egyértelmű nemet,inkább hagyom elfutni a semmibe, levegőben szálló pókhálóként hagyni a lehetőséget,hogy esetleg újra elkaphassam...

Olvasd tovább

Zéhatvanas zónázó személy

Múlthéten egyik reggel, mikor a köd szinte rátelepedett a városra, egy nagyon öreg vonat jött a szokásos motorvonat helyett. Az orromig sem láttam, a vonat fényeit is csak akkor vettem észre, mikor már majdnem az állomásra ért. Nem tudtam kinyitni az ajtaját, hiába rántottam meg erősen, meg sem mozdult. Aztán egy idősebb férfi jött oda, lenyomta a kilincset, és könnyedén nyitotta ki. Megköszöntem neki, majd felpattantam. Sötét volt, és hideg a vonaton. Mit is várhatna az ember egy hétfő reggel, 05:39-kor? Ha már kint megfagyunk, miért is lenne bent melegebb?

Aznap reggel a vonat, az agyhullámaimmal zakatolt együtt, a cél felé...

Olvasd tovább

Fáziskésés

– Már az utolsó lapát földet dobtam volna rá a szerelmünk koporsójára, mikor te meghúztad a vészcsengőt.

Visszhangzott a fejemben valamelyik nap is,hogy ez mégis milyen szép mondat,hogy erről lehetne írni. Mint egy Coelho könyvből idézett részlet, amiben a két főhős aztán örökre együtt marad majd, a sok viszontagság után. Nos, viszontagságok voltak, de happy end nem. Ugyan, az túl szép lett volna. Valószínűtlenül sok idő után villannak fel újra a fejemben ezek a mondatfoszlányok,amiket ott, akkor azonnal le is írok,hogy felhasználhassam,hogy valahogy a más által kimondott gondolatok által, ki tudjam fejezni magam.

Az az ember, aki valaha is a legközelebb állt hozzám, talán jobban tudta mikor,milyen hangulatom van, és mit kell olyankor velem tenni...

Olvasd tovább

Textil és arcizom

Az egész úgy kezdődött, hogy apa eleve el sem akart jönni a szalagavatómra, először azt sem értette, mi az, és hogy mi értelme van. Ha tudta volna, hogy mi mennyibe került, akkor lehet még én sem mehettem volna el. Ha elmondtam volna neki, hogy majdnem a teljes nyári fizetésem erre az estére ment el, kitért volna a hitéből, igaz, de mégsem tehetett volna semmit, már egy hónapja felnőtt voltam.

Olvasd tovább

Szalagavató, avagy egy estés hercegnők következmény nélkül

– Gyönyörű vagy! – mondta sírva.
– Te is jól nézel ki – válaszoltam, majd gyorsan, szorosan áltöleltük egymást. Éreztem hogy mennyire vékony, és hogy már nem ropogtatja meg a csontjaimat. Mikor elengedett, letöröltem a könnyeit. – Nem sírsz, nem sírsz, minden rendben van – és máris mosolygott, aztán újra magához ölelt. Tudtam hogy most közelebb van a szívünk egymáshoz, mint bárki máséval. Sokáig tartott míg elengedtük egymást, aztán már nem is emlékszem hova tűnt a szemem elől. Pár perc múlva láttam, mikor a barátnőjével táncolt. Nyolc hónapja szakítottunk. A szalagavatónkon megint „gyönyörű” voltam.
Hiába volt az életem egyik legmeghatározóbb estéje a tegnapelőtti, és léptem egy újabb szintet a felnőtté válás felé, hiába fogtam én...

Olvasd tovább

Kiút

– Szerinted van olyan, hogy igaz szerelem? – kérdezte. Állítólag úgy néztem rá, mint aki bolondnak nézi.
– Van, – válaszoltam – persze, hogy van – direkt olyan hangsúllyal, hogy érezze, hogy mennyire nem tudom mire vélni a kérdését.
Voltam már szerelmes, abban biztos vagyok, és itt az a probléma, hogy csak voltam.

Olvasd tovább

Egyszer volt hol nem volt…

Ismerős kezdet, ugye? Tudjátok, az ember életében nagyon sok a kihívás, főleg egy fiatal lány számára. Mindennap reggel korán kelni, majd iskolába menni és utána még otthon is helytállni. Egyre többször gondolkozok azon, hogy miért van ilyen sok akadály egy fiatal nő életében.

Olvasd tovább

Tanévkezdés egy új élettel összefűzve

Új élet, új világ, új város, új lakás, új iskola avagy ISKOLAKEZDÉS EGY ÚJ VÁROSBAN

Sokszor előfordul életünk során a változás, velem is ez történt. Egy éve még nem gondoltam volna, hogy a 2016/17-es tanévet 180 km-re a gyerekkoromtól fogom elkezdeni.

Olvasd tovább