Áramkör megszakítva

Beszélgetünk, vagy csak kicserélünk pár infót?-kérdeztem, mert már tényleg megelégeltem,hogy üres szavakkal dobálózás az egész,miközben mindketten az igazságot akarjuk hallani.

-Látszott,hogy elakadt,de mint mindig,most is hamar összeszedte magát-beszélgetünk, persze-válaszolta.Én pedig komolyan eltűnődtem,hogy komolyan gondolta-e,vagy tudja-e,hogy én mire gondoltam.Annyiszor eszembe jutott már,hogy van-e fogalma arról,hogy mit vált ki belőlem, vagy hogy  érzi-e esetleg a töredékét annak,amit ő tesz velem.

Nem akarom  tudni az egyértelmű nemet,inkább hagyom elfutni a semmibe, levegőben szálló pókhálóként hagyni a lehetőséget,hogy esetleg újra elkaphassam.Sosem volt túl vastag a szál,pedig a lehetőség ott volt,és ha én nem vágom el, ott fog lengeni a levegőben. Meddig? Ameddig a véletlen úgy nem akarja,hogy a szél örökre elsodorja,és olyan tehetetlen lesz mint én most.Mikor már azt hittem, ismerem annyira az embereket,hogy az egyértelmű a jeleket felfogjam, jössz te,sugárzod a jeleket, majd mikor mindennek működnie kell, belerondítasz a „tervembe”. Szép,mondhatom.

Mégsem tudok haragudni rád, te is csak azt tetted,amit én is tettem volna, ha kicsit finomabban vagyok hangolva.

Úgy érzem most te tettél használhatatlanná, mint egy áramtalanított vonatajtót.A helyén van, de nem tud semmit.Én is itt vagyok, de nem tudok semmit tenni, sem érted, sem ellened.

Hogy is tudnék ellened,hisz a napi szeretetadagomat kapom tőled?

Hogy is tudnék érted, hisz tudhatnád,hogy ha megfogsz egy kezet, vétek elengedni?

Hogy is tudnék beszélni az érzelmeimről,mikor valószínű azt hiszed,hogy nem léteznek? Ezt pedig csak azért hiheted, mert nem beszélek róluk…ördögi kör ez.

Talán egy késő tavaszi napon,a szemedbe fogom mondani amit már vagy egy éve kellett volna -legyünk önmagunk,törjünk ki együtt.

 

Molnár Zsófi

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Nőmosolya Facebook-oldalához, hogy láthasd a friss posztokat!